State Company

Már megint nagyon otthon éreztem magam a vonaton. Két nagy bőrönddel utaztam, többedmagammal az étkezőkocsiban. Az egyik bőrönd tartalmát majdnem teljesen szétpakoltam. A kalauz irigykedve figyelte, hogy mennyi mindenem van. Négy ember helyét foglaltam el egyszerre. Szokás szerint az utolsó pillanatban vettem észre, hogy le kell szállnom. Gyorsan beleszórtam a cuccomat a bőröndbe. Megfogtam az egyiket és lecibáltam a vonatról. Mentem volna vissza, hogy lehozzam a másikat is, de a kalauz közben elindította a vonatot. Hiába ugráltam, kiabáltam, rám sem nézett. Mivel már a végállomáson voltunk, ezért úgy gondoltam, hogy inkább futok a vonat után, megpróbálom utolérni, és visszaszerezni a bőröndömet. Elég sokáig tartott, mire sikerült leráznia a váltók és kanyarodó sínek sokaságában. Csapódó váltók között, alagutakban, kanyarodó síneken futottam utána. Zihálva rontottam be a panaszirodába, ahol egy lélek sem volt. Egy nagy teremben, ahol több pultnál is fogadhatnák az üveg mögött ülő ügyintézők a panaszokat, de csak leköpött üvegeket, koszt és elhúzott, kopott függönyöket találtam. Láttam, hogy az egyik mögül kukucskálnak. Odafutottam, de nem sikerült panaszt tennem. Átmentem a nemzetközi panaszirodába, ami szintén kihalt volt. Látszott, hogy ennél a vasúttársaságnál nem foglalkoznak a panaszokkal. Szerencsére pont szembe jött egy tányérsapkás, jobban öltözött ügyintéző, a sapkáján aranyszerű fonallal. Elkaptam a karját. Mondtam, hogy panaszt szeretnék tenni. “Hát, azt csak németül lehet. Ez a nemzetközi panasziroda.” Semmi gond, elmondtam németül a problémát, erre elment. Gondoltam, hogy megkeresem a legmagasabb szintű vezetőket. Átmentem a kopottas oszlopcsarnokon, átsétáltam a feketés-koszos vörös szőnyegen. Gyorsan levettem a nadrágom és egy törülközőt tekertem a derekam köré, hogy hiteles legyek. Belöktem az ajtót, és hirtelen a vezetőknél voltam. Egy nagy asztalnál ültek. Az asztalon vörös terítő. Mögötte az öt vezető. Nagy bajszuk volt. Nem lepődtek meg. A középső a fülén tartotta a bakelit telefont, vonalban volt. Ordítottam velük. Mondják meg, keressék meg a kalauzt! Ellopta a bőröndömet! Most mit csináljak? Hogy menjek haza egy szál törülközőben? A középső letette a telefont, és annyit mondott: “Meghalt.” “Ki halt meg?” “A felesége. Lopnia kellett, hogy gyógyszert tudjon venni neki. Ez már a harmadik bőrönd ebben a hónapban. Terike kérem! Nyittassa ki a panaszirodát!”

Te olyan hülye vagy,

mint egy szoftver.

Révész úr

Csütörtökön Révész úr bejelentette, hogy visszajönne, és megdögönyözné a ház oldalát. A ház erre hatalmasra tárta a száját, amit az itt lakók csak kapunak neveznek, és elkezdett ordítani. Azóta is bömböl, senki sem tudja megnyugtatni.

Étteremben

• Szegény megboldogult anyám szokott ilyen mócsingos fokhagymás sültet csinálni, mint amilyet maguk adnak.
• Szegény megboldogult anyám sütött ilyen rántotthúst, ami folyton tocsogott az olajban, mint amit itt lehet enni.

zeppelin!

 - A nácik hasonló adottságú fickók bélgázával töltötték a zeppelinjeiket, mint én. Azért tudtak olyan messzire eljutni, és olyan sok embert megölni.
 - Pályát tévesztettél.
 - Igazából rossz történelmi korba születtem. Ma már nincsenek nácik. Így senki nem tud nekem normális munkát adni.

Vérvétel

Kint fröccsözgettünk a Postásban, az udvaron. Még maradt egy kicsi a nyári napból. Néztük a felhőket, ahogy átúsznak az égen. Dumáltunk. Dr. Weiss kibaszta a kocsmaajtót. Azzal a lendülettel felemelte a jobb kezét, és egy Sieg Heil kiáltással az udvar közepén termett. Ment is tovább, csak cigizni jött ki. Beállt az udvar másik felén a tető alá, és rágyújtott. Nem mintha esett volna az eső, csak azt a helyet szokta meg. Így soha nem kellett gondolkodnia. Ha mindig odaáll, akkor esőben is simán tud cigizni. Kijött megetetni az állatokat. Mármint a rákokat, mert cigizik. Na, szóval kijött megetetni az állatokat, mármint a rákokat, mert cigizik.

Dr. Weiss már fiatal korában megtalálta a stílusát, amin esze ágában sincs változtatni. Jól érzi magát a bőrében. Szerencséje van, mert a falujától csak 6 kilométerre levő kisvárosban simán meg tudja venni azokat a cuccokat, amiket 30 éve is meg tudott venni. A sötétkék farmer és a fekete bőrjakó bejön a nőknek. Dr. Weiss amúgy nagy nőcsábász hírében állt. Emlékszik is, egyszer meg akarták baszni a bakternőt. Be is mentek a bódéjába. Kértek tőle egy-egy szál cigit. Az meg csak állt a kályha mellett és pislogott.

De dr. Weiss nem csak a nőkkel tudott bánni. Odament a cigányhoz is, amikor kifogyott a benzin az autójából, hogy megmutassa neki a szélsőjobbos párttagkönyvét. Emlékszik is, hogy összeszarta magát. Elég is volt csak tőmondatokban fogalmaznia.

A párttagkönyvre tényleg csak a kommunikáció miatt volt szükség. Dr. Weiss nem félt senkitől és semmitől. Nem szokott agyalni ilyen dolgokon. Pont tárcsázott a traktorral, amikor elfutott mellette egy őz. Ahogy meglátta, fogta a kalapácsot, kiugrott a traktorból, és utána rohant. A mező szélén az őz beugrott a dzsindzsásba, dr. Weiss pedig lógó orral elindult vissza a traktorhoz, ami közben békésen tárcsázott tovább, ezzel is finoman jelezve, hogy nem igényli annyira dr. Weiss társaságát. Inkább megcsinálja egyedül a melót.

Dr. Weiss épp az asszonyt fenyegette a puskával, amikor kijött rá a két rendőr. Kettővel még simán elbánt. Éppen pihengetett a két főtörzs az árokparton, amikor megjött az erősítés. Túlerővel sikerült csak győzniük. Be is vitték vérvételre, hogy meg lehessen írni a jegyzőkönyvet. A jobbján egy rendőr. A balján egy rendőr. A csuklóján bilincs. De előbb veszi dr. Weiss a doktor vérét, mint a doktor az övét.

Kaktusz!

http://9gag.tv/p/aKlZpL/holy-shit-this-guy-eats-a-whole-cactus