Egy kép

http://homepage3.nifty.com/hirapro/hrg/Anima%20Mia.jpg

Vihar

Sirályok sikoltanak
Tágas kék mezőn
Vízre hull az égi pára
A tenger ura jő.

Kígyók, sasok törnek az égnek,
De elszökni már nem lehet,
Mélyben úszó gyermek álmok,
És megindul a fergeteg.

Palimpszeszt

Ezt épp most találtam: http://magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt/19_szam/08.html

==

én én vagyok == true

Reggel

messzi négerek
téli estéken
éji lámpa hálójába bújva
veszekednek
szemben egymással,
ketten

húsból, csontból
százszor pirkad a hajnal -
a reggelt vajon
ki éri meg?

Sárga nyíl

A meleg napfény a morzsákkal és ragacsos foltokkal tarkított abroszra esett, és Andrej arra gondolt, hogy több millió fénysugár számára ez igazi tragédia, útra kelni a nap felszínén átszáguldani a világűr végtelen ürességén, áttörni több kilométernyi égen, és mindezt csupán azért, hogy a tegnapi leves undorító maradványain hulljanak ki. Hiszen elképzelhető, hogy ezek az ablakon ferdén beeső sárga nyilak tudatos lények, jobbat remélnek, és értik, milyen alaptalan ez a remény, szóval éppúgy, mint az embereknek, birtokukban van a szenvedéshez nélkülözhetetlen összes alkotóelem.
"Lehet, hogy valaki engem is ilyen abroszra eső sárga nyilnak lát. Az élet pedig csak egy mocskos ablaküveg, amin keresztülrepülök. És most csak zuhanok, zuhanok, ördög tudja, hány éve már, zuhanok a tányér elé az asztalra, és valaki az étlapot nézi, és várja a reggelit..."

Viktor Pelevin
A Sárga Nyíl

Öszvér

Élek, mint egy félénk, hátamon a kék ég.
Haladok az úton. Megyek előre, mint egy vak.
A tökéletes szépség mégis a nyomomban marad.