Ha az ember egy nehéz döntési helyzetbe kerül, ahol mindkét oldalon közel egyforma súllyal szerepelnek az érvek, akkor könnyen kerülhet döntésképtelen helyzetbe. A döntési folyamat elindul az egyik irányba, egy darabig halad afelé, majd utána visszafordul a másik irányba, megy egy darabig arrafelé, majd ismét visszafordul. Ez ingadozáshoz vezet addig, amíg az érvek közel azonos súllyal fennállnak.
Készítettem egy elméletet, ami rávilágít ennek a lelki folyamatnak a mechanizmusára.
Az emberi gondolkodás nagyobb súllyal veszi a veszteséget, mint a nyereséget. Például 5000 forint elvesztésének a pszihológiai súlya megegyezik mondjuk 7000 forint megnyerésével. Pontos számokat nem tudok, csak illusztráltam a jelenséget. A döntési folyamat elindul egy irányba (ugye teljesen szimmetrikus eset nem létezik, plusz ha lenne is, akkor is van egy kis zaj a neuronokon, ezért el fog indulni). Ahogy elindult az adott irányba, a másik irány veszteséggé változik, ezáltal felerősödik. Az emberi gondolatok tehetetlensége (körülbelül, mint a fizikai lendület/impulzus fogalma) egy darabig elviszi az adott irányba a döntési folyamatot. Amikor sikerült elég távol jutni a középponttól, akkor a veszteség megfordítja a döntési folyamatot, és elindítja az ellenkező irányba. Az ellenkező irányban ugyanez játszódik le, így a döntési folyamat oszcillációba jut.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése