Hétvége

Egy milliomos barátomnál voltam a hétvégén. Áthívott. Fent lakott a hegyen, egy nagy házban. A nagy ház nagy és üres szobákkal volt tele. Legalábbis az én kicsi és zsúfolt szobámhoz képest voltak nagyok és üresek. Egy darabig bent voltunk a szobájában, és játszottunk valamit. Ha jól emlékszem, valamilyen számítógépes játékkal. Elég hamar eluntuk magunkat. Mondta, hogy menjünk ki a medencéhez, játsszunk a kutyájával. Volt lova is. Azt is kihozta. Szép medencéjük volt. Ki volt rakva csempékkel. Botokat dobált a vízbe a kutyának. Én is elkezdtem fejeseket ugrálni meg versenyezni a kutyával a botért. Amikor közel ért hozzám, jól lemerültem a víz alá, hogy ne karmoljon össze a kapálózásával. Ha nem figyelek, elég szép sebeket szedhetek össze. A barátom nem nagyon akart úszni. Olyan proli dolognak tartotta a fürdést és a játékot. Valahol a medence közepe fele lehettem a víz alatt. Hanyatt feküdtem a medence alján, és széttártam a karomat. A hullámokon át jött be a fény. A víztükör néhol a medence alját mutatta, néhol a külső világot. Láttam, ahogy a barátom előveszi a ló egyik játékát, és felém dobja. A ló beugrott a vízbe. Nyerített. Feltörte a csempét, ahogy jött a játék után. Megpróbáltam leúszni a mélybe a patái elől.