Kínai költők versei

MATSUO BASHÓ - Hó

Nézd, a fehér hó mint ragyog.
Ki hát a hóba. Hadd imádom,
hadd nézem, amíg megfagyok.

MATSUO BASHÓ - Válás

Az illatos pünkösdirózsa kelyhét
habozva hagyja el a méh,
a részeg és a boldog, esti vendég.

MATSUO BASHÓ - Remete

Áll a kemény tölgy és semmit se lát.
Meg is veti
a csillogó cseresznyefát.

OCHI ETSUJIN - Tájképecske

Az éjszakán holdfény zizeg.
Vén templon alján, a hegyen
hántolják a rizset.

ITO FUGYOKU - Hamutálca

A holdvilágos táj oly isteni,
hogy nem merem
hamutálcámat sem kiönteni.